Huszár János a Határmenti Krónika 1996. decemberi számában emlékezik meg az 56-os forradalmi események magyarnádaljai történéseiről. A lakosság a budapesti eseményekről a községben található néhány rádióból, illetve a vonatokon való utazás során az utasoktól és a vasutasoktól szerzett tudomást, információkat. Magyarnádalján nem söpört végig igazi forradalmi hullám, mindenki végezte békésen a napi teendőit és követte az eseményeket.
Amikor aztán a városokból egyre több helyről érkeztek a hírek felvonulások, tűntetések szervezéséről, Molnár Júlia (később dr. Zimics Béláné) vezetésével a Demokratikus Ifjúsági Szövetség (DISZ) tagjai is mozgolódni kezdtek. Minden házba bekopogtak, hogy október 28-án felvonulást tartanak, és aki magyarnak érzi magát, az jöjjön. A tűzoltószertár előtt volt a gyülekező, melyen szinte a falu egész lakossága ott volt. A Himnusz eléneklése után Molnár Júlia mondott rövid beszédet, melyben hangsúlyozta, hogy ezen összejövetel nem irányul senki ellen, és szolidaritást vállalnak a pesti ifjúsággal, majd elszavalta a Nemzeti Dalt.
Néhányan bekiabálták, hogy el kell menni Horvátnádaljára a Közös Tanácsra és ott a begyűjtéssel kapcsolatos iratokat meg kell semmisíteni, de a felvonulókat ez nem érdekelte. Elindultak a Fő úton (ma Petőfi utca) és közben 48-as katonadalokat, valamint egyházi énekeket énekeltek. A falu közepén a harangláb melletti kereszthez érve megálltak és elénekeltél az ősi magyar Himnuszt, a „Boldogasszony anyánk” című egyházi éneket. A falu végén a régi kultúrházból kihozták Lenin gipszből készült szobrát, majd szétrúgták, és a gyerekek az utca északi részén lévő tóba dobálták a darabjait.
A lakók november 4-én a rádióból értesültek arról, hogy a szovjet csapatok támadást indítottak, másnap pedig már Magyarnádalján is megjelentek a szovjet katonák. A félelem következtében 12-en hagyták el a községet és egyben az országot is, mert itthon börtön, kínzás, esetleg halál várt volna rájuk. November végén szinte ellepték a menekültek a községet a nyugati határ közelsége miatt. Pajtákban, istállókban pihentek meg, az éjszaka leple alatt indultak meg a határnak, a lakosság szívesen segített rajtuk.
A község lakói a forradalom idején szabadon, utána illegálisan is átjártak Ausztriába vásárolni, mivel náluk az ellátás akadozott. A Kádár-korszakban műszaki zárral próbálták ezt a tevékenységet gátolni, a faluba való belépéshez akkoriban engedélyt kellett kérni, szinte lehetetlen volt kijátszani a több, a korban modernnek számító technikai eszközzel felszerelt vasfüggönyt, melyet 1989. augusztus 1-jei hatállyal számoltak fel aztán.