Magyarnádalja Vas megyei község, Körmendtől 6 km-re, nyugatra található, nem messze a magyar-osztrák határtól. Az ország legcsapadékosabb vidékén fekszik, az évi napfénytartalom alatta marad az országos átlagnak, mindössze 1800-1900 órára tehető. Talaja kötött, agyagos. Korai történetéről kevés írásos emlék maradt fenn, első okleveles említése 1391-ből származik „Nadalya” alakban.
A szó a falunak a Pinka völgyében, nádas terület melletti elhelyezkedésére utal. A Magyar Nemzeti Levéltár (továbbiakban MNL) online adatbázisába a Nadalya keresőszót beírva több, a település helyi ügyeiről szóló dokumentumot találhatunk. Az egyik ilyen egy 1438. március 25-én, Vasváron kelt felszólítás, melyben Vas vármegye felkéri a vasvári káplánt, hogy vizsgáljon ki egy Nadalya-n történt birtokháborítást, melyet Nádaljai Simon követett el familiárisaival és jobbágyaival. Az adatbázis tartalmazza a vizsgálat eredményét is, amely szerint Simon erőszakkal foglalt el 11 hold szántóföldet (kelt: 1439. október 4., Vasvár).
Pálóczi László országbíró 1447. február 17-én, Budán írt levelében utasítja a vasvári káplánt, hogy szolgáltasson igazságot egy nadalya-i, erőszakos jobbágytelek-elvételi ügyben. Ebben az időszakban Nadalya még nemcsak Magyarnádalját foglalta magában, hanem a ma már Körmendhez tartozó Horvátnádalját is. Ez a XVI. század közepén változott meg, amikor Erdődy Péter horvát bán, Körmend akkori földesura honfitársait horvátországi birtokáról a Körmend melletti falvakba telepítette, így kerültek Nádaljának a városhoz közeli részébe is. Ezt követően, a nemzetiségi megkülönböztetés miatt vált ketté a falu Magyar- és Horvátnádaljává, ezzel a változással először 1598-ban találkozunk írásban.
A település előbb a németújváriak, majd az erdődyek birtokában volt, később a Batthyány család lett a tulajdonosa, 1945-ig. Bizonyíték az utóbbira, hogy ha az MNL online adatbázisában a keresőszót Magyarnádaljára módosítjuk, a találatok többsége a XVII. században a faluban kelt, Batthyány Ádámnak címzett levél lesz.
Elsősorban Huszár János és Léránt Andrea kutatómunkájának és gyűjtéseinek köszönhetően a község XIX. század végi – XX. századi történelmét már sokkal pontosabban ismerjük. Tudjuk, hogy a lakosság nagy része mezőgazdaságból élt, a XIX. század első felében 200-250 hold szántón termeltek búzát, rozst és zabot. Jelentős volt az állattenyésztés is, elsősorban a szarvasmarha volt jellemző, de számottevő a sertés- és baromfiállomány is.
A mezőgazdasági termékeket a falu lakói a jó földrajzi adottságoknak köszönhetően kedvező feltételek mellett tudták értékesíteni: Körmenden, illetve Szombathelyen a gőzmalomban tudták megőrölni a terméket, amelyet a körmendi évi hat országos vásáron, vagy a minden héten zajló heti vásáron tudtak eladni. A XX. század első felében a település lakossága öltözködésben elhagyta a régi paraszti viseletet, majd a század utolsó harmadában a lakosság gyors növekedésével együtt az addig jellemző több generációs, nagy családos együttélés felbomlott.
Ezekkel a folyamatokkal együtt az agrárközpontúság is háttérbe szorult az évtizedek alatt, ma már senkinek nem a növénytermesztés vagy az állattenyésztés adja a fő megélhetési forrást. Míg az 1870-es években 166-an éltek itt, addig 1960-ra ez a szám 289-re módosult. A feljegyezések alapján ez a történelmi csúcs, ennél többen soha nem laktak a településen. A XXI. században a népesség 210 és 230 fő között mozog, de a megnyíló határ miatt a község egyre vonzóbb az Ausztriában dolgozni vágyók számára.
Jelenlegi adatok szerint Magyarnádalja lakossága 240 fő. (2017. 06. 01-i adat)